évi I. törvénycikkek
az Ő Királyi Felsége által boldog felavattatása és megkoronáztatása előtt az Ország Karai és Rendei részére kiadott Királyi Hitlevél az Ország közönséges Törvényei közé beiktattatik

Gesetzesartikel I.
über die glückliche Krönung Seiner königlichen Hoheit im Lande sowie die Einführung gemeinsamer Gesetze durch den Reichstag und den König gemeinsam.

Mi Ferdinánd, az osztrák birodalom császári, Magyarország, Csehország, Lombardia és Velencze, Galiczia, Lodoméria és Illyria királyi trónörökös herczege stb. stb. stb. Elismerjük és emlékezetül adjuk mindenkinek, kiket illet, a jelen levél útján: hogy minekutána a legszentebb fejedelem és Urunk, Ferencz Úr, Isten kedvező kegyelméből Ausztria császárja, Jeruzsálem, Magyarország, Csehország, Dalmáczia, Horvátország, Szlavonia stb. apostoli királya stb. stb. legkedvesebb Atyánk, kinek örökkévaló fiui kegyelettel és a legnagyobb tisztelet hódolati jelével tartozunk, azon különös jószándéktól indíttatva, mellyel igen szeretett örökös királysága: Magyarország és az ahhoz csatolt Részek iránt viseltetik, annak ősi alkotmányát, úgy, amint azt a dicső elődöktől kapta és amint azt az utódokra sértetlenül átruházni óhajtja; s az irányunkban, mint elsőszülött fia és, halála esetén - amit a háromszorosan legjobb és legnagyobb Isten messze távoltartson - közvetlen átalános örököse, úgyszintén mint e Magyarországon és kapcsolt részeiben az 1723. évi országgyülésen hozott első és második czikk értelmében, törvényes utóda irányában, mérhetetlen kegygyel és nagyobb, mint atyai szeretettel és ezzel egybekötött amaz óhajtása folytán, hogy reá nézve igen kedves lesz, ha minket még az ő életében a nemes magyar nemzethez a bizalom és szeretet oly köteléke fűz, mely szentséggel kötelez annak ősi alkotmányának megóvására és fentartására, - jónak látta elhatározni, hogy a tőle vérével együtt belénk oltott őszinte jóakarattal biztosítsuk az előbb említett Magyarország és kapcsolt részei Karainak és Rendeinek és összes lakóinak mentességeiket és szabadságaikat, jogaikat, törvényeiket és kiváltságaikat és régi, jó és helybenhagyott szokásaikat és az azoknak mindenkori megóvására irányuló őszinte akaratunkat; mindezeket az irántuk való e legkegyesebb indulata folytán és belénk helyezett reménységére és vigaszára, még életében, - melynek még igen hosszú időn át épségéért fohászkodunk - felavatásunkkal és a törvényes szertartással való koronáztatásunkkal és az 1715:2., továbbá az 1741:1. és 2., úgy szintén az 1791:1. és 2., s végül az 1792:1. és 2. czikkeknek megfelelően az ország Karainak és Rendeinek adandó királyi hitlevéllel, valamint az eskünek oly alakban való letételével, melyben azt Ő és Dicső Elődeink letették volt, megerősítjük; a legfőbb és különösen a hármaskönyv első részének 4. és 9. czímében kifejezett hatalom, úgyszintén a kiváltságok adományozása, valamint más Felségjogok az Ő legszentebb Felségénél maradván meg; épségben hagyva továbbá az 1791:3. czikkben a királyi felavatásra és koronázásra vonatkozóan az elhunyt király halálának napjától számitott féléves határidő tekintetében megállapított rendelkezést; és ezen legmagasabb szándéknak megfelelvén, a háromszorosan legjobb és legnagyobb Istennek, a kihez legbuzgóbb imáinkkal fordulunk, segítségével történendő szerencsés felavatásunk végett, nemes Magyarország és kapcsolt részeinek összes Karaiból és Rendeiből, ugyanezen Magyarországon belül, nevezetesen Pozsony szabad királyi városban a Pünkösdöt követő tizennegyedik vasárnap után következő negyedik napra, azaz boldogságos szűz Mária születésének ünnepnapjára, vagyis folyó évi szeptember 8-ára, összejövetelt vagyis országgyülést rendelt, kihirdetett és azon saját szent személyében elnökölt; az említett nemes Magyarország és kapcsolt Részeinek összes főpapjai, zászlósai, mágnásai és nemesei és többi Karai és Rendei az előbb említett országgyülésen teljes és igen nagy számmal megjelentek és megemlékezvén a fönn érintett országgyülési megállapodásokról is, Ő legszentebb Felségének ezen irántuk való igazán atyai jóindulatáért, jobbágyi és benső hódolatukat kifejezvén, legszerencsésebb felavatásunk óhajtása által vezéreltetve, alázatosan kérték: hogy az előbb idézett törvények útmutatása szerint, mindenesetre legszerencsésebb koronáztatásunk előtt, mi az alábbírt czikkeket és az azokban foglalt minden részletet, helyeseknek, kedveseknek és elfogadottaknak valljuk és azokhoz megegyezésünkkel hozzájárulván, azokat kegyesen elfogadni, hatalmunkkal helybenhagyni és megtartani és úgy magunk kegyesen megtartani, mint mások által, a kiket illet, szigorúan megtartani méltóztassunk. A mely czikkeknek tartalma ime itt következik:
Először: Hogy a régóta megállapított királyi trónöröklésen fölül szigorúan és szentül megtartandjuk és mindenki más és minden egyes által sértetlenül meg fogjuk tartani az 1791. évi országgyülés 3. czikke értelmében teljesítendő koronázást; valamint összesen és egyenként ezen Magyarország és társországainak mindama többi közös szabadságait, mentességeit, kiváltságait, szabályait, közös jogait, törvényeit és szokásait, melyeket Magyarország hajdani dicső királyai, dicsőségteljes emlékü elődeinek eddigelé engedélyeztek és megerősítettek és a melyek a jövőben engedélyeztetni fognak és amelyeket mi megerősíteni fogunk (a melyekhez a nevezett Karok és Rendek a néhai fenséges Első Ferdinand fejedelem Ur, ami dicső emlékü Elődünk rendeleteinek elején tett eskü mintáját is hozzávalónak és odatartozónak vélik), kivéve mindazonáltal dicsőült II. Endre király 1222. évi törvényének azon megszüntetett záradékát, amely így kezdődik: Quodsi vero Nos, ezen szavakig in perpetuam facultatem, összes pontjaikkal, czikkeikkel és záradékaikkal, úgy, mint ezeknek értelme és gyakorlata a király és a Rendek közös megegyezésével az országgyülésen meg fog állapíttatni (mindazonáltal mindenkor épségben hagyva azokra nézve, mik az 1741:8. czikk által kivétettek, ezen törvény rendelkezését).

Másodszor: Az ország szent koronáját az ország lakosainak régi szokása és hazai törvényei szerint, a kebelükből egyetértően és valláskülönbség nélkül e czélra választott és megbizott határozott világi személyek által ezen országban fogjuk tartani.

Harmadszor: Ezen királyság és társországainak eddigelé visszaszerzett és Isten segedelmével még ezután visszaszerzendő részeit és tartományait, a koronázási eskü értelmében is, az előbb említett országhoz és társországaihoz fogjuk egészben visszakapcsolni.

Negyedszer: Hogy abban az esetben - melyet Isten messze távol tartson - ha az ausztriai főherczegek mindkét nemének magva szakadna, ha mindenekelőtt a dicső emlékezetü ősatyánk VI. Károly; utána néhai dicső I. József, ennek is magvaszakadtával a dicsőült néhai I. Lipót császárok és magyar királyok ágyékaiból leszármazók kihalnának, a már előbb említett 1723. évi 1. és 2. országgyülési czikkek szerint a királyválasztás és koronázás előjoga az előbb említett Karokra és Rendekre korábbi érvényben és állapotban visszaszáll és ezen Magyarország- és előbb említett társországainál régi szokás szerint, sértetlenül megmarad.

Ötödször: Amint fentebb az 1. pontban foglaltatik, valahányszor a jövendőben a többször említett Magyarország határain belül ilyen királyi felavatás országgyülésileg teljesítendő lesz: mindannyiszor Örököseink és Utódaink, az ujonnan koronázandó jövendőbeli örökös királyok, kötelesek lesznek ezen hitlevélbeli biztosítások elfogadását előre bocsátani és arra az esküt letenni.

Mi tehát Magyarország és társországai összes Karainak és Rendeinek előbb említett kérését kegyelmesen fogadván, szivünk kegyes hajlamánál és irántuk való kegyes jóindulatunknál fogva, a fönn beiktatott összes czikkelyeket s ami összesen és egyenként azokban foglaltatik, helyeseknek, kedveseknek és elfogadottaknak vallván, azokhoz jóakaró megegyezésünkkel egyenlően hozzájárulunk és azokat a mik bennük foglalván, kegyesen elfogadjuk, helybenhagyjuk, jóváhagyjuk és megerősítjük, igérvén és királyi szavunkkal biztosítván a Karokat és Rendeket, hogy mindezen előrebocsátottakat úgy magunk is megtartandjuk, mint többi hű alattvalóink által, bármely rendűek és állásuak legyenek is, megtartjuk, amint azokat jelen hitlevelünkkel elfogadjuk, helybenhagyuk, jóváhagyjuk és megerősítjük és igérjük. Minek hitelére és bizonyságára a jelen levelet saját kezünkkel aláirtuk és királyi pecsétünk ráfüggesztésével megerősítettük. Kelt Pozsony szabad királyi városban, az Urnak 1830. évében szeptember hó 25-én.