beschlossen auf
dem, vom 16. Dezember 1832 bis zum 5. Juni 1836 (2. Sonntag nach Pfingsten) tagenden ungarischen Reichstag
inartikuliert im Reichstagsschluß vom 5. Juni 1836 in insgesamt 49
Gesetzesartikeln
Der Reichstag wurde nach 1832 einige Male vertagt, ohne geschlossen zu werden; dann kam am 2. März 1835 der Tod König Franz I. und der Thronwechsel zu König Ferdinand V.
évi I. törvénycikkek
|
Gesetzesartikel I.
|
Miután Ő Királyi Felsége az 1723:I. és 1723:II. törvénycikkelyekben
kifejtett törvényes és közvetetlen örökösödési úton Magyar Országban,
és ehez kapcsolt Részekben az Országlást dicső emlékezetű Atyjának
elhunytával által vette, az Ország Rendei azon hitleveli
Czikkelyeket, melyeket Ő Felsége mult 1830-ik évi September 28-kán
nemzeti innepélyes szertartással végbe ment szerencsés
megkoronáztatása előtt, ugyan azon évi September 25-kén az alább
következő Szerkezetben kiadott, vagy is magát a királyi Szent
Hitlevelet, az Ország közönséges Törvényei közé beiktatták. Melly
királyi Hitlevélnek tartalma ekép következik: Mi Ferdinánd, az
osztrák birodalom császári, Magyarország, Csehország, Lombardia és
Velencze, Galiczia, Lodoméria és Illyria királyi trónörökös herczege
stb. stb. stb. Elismerjük és emlékezetül adjuk mindenkinek, kiket
illet, a jelen levél útján: hogy minekutána a legszentebb fejedelem
és Urunk, Ferencz Úr, Isten kedvező kegyelméből Ausztria császárja,
Jeruzsálem, Magyarország, Csehország, Dalmáczia, Horvátország,
Szlavonia stb. apostoli királya stb. stb. legkedvesebb Atyánk, kinek
örökkévaló fiui kegyelettel és a legnagyobb tisztelet hódolati
jelével tartozunk, azon különös jószándéktól indíttatva, mellyel
igen szeretett örökös királysága: Magyarország és az ahhoz csatolt
Részek iránt viseltetik, annak ősi alkotmányát, úgy, amint azt a
dicső elődöktől kapta és amint azt az utódokra sértetlenül átruházni
óhajtja; s az irányunkban, mint elsőszülött fia és, halála esetén -
amit a háromszorosan legjobb és legnagyobb Isten messze távoltartson
- közvetlen átalános örököse, úgyszintén mint e Magyarországon és
kapcsolt részeiben az 1723. évi országgyülésen hozott első és
második czikk értelmében, törvényes utóda irányában, mérhetetlen
kegygyel és nagyobb, mint atyai szeretettel és ezzel egybekötött
amaz óhajtása folytán, hogy reá nézve igen kedves lesz, ha minket
még az ő életében a nemes magyar nemzethez a bizalom és szeretet oly
köteléke fűz, mely szentséggel kötelez annak ősi alkotmányának
megóvására és fentartására, - jónak látta elhatározni, hogy a tőle
vérével együtt belénk oltott őszinte jóakarattal biztosítsuk az
előbb említett Magyarország és kapcsolt részei Karainak és Rendeinek
és összes lakóinak mentességeiket és szabadságaikat, jogaikat,
törvényeiket és kiváltságaikat és régi, jó és helybenhagyott
szokásaikat és az azoknak mindenkori megóvására irányuló őszinte
akaratunkat; mindezeket az irántuk való e legkegyesebb indulata
folytán és belénk helyezett reménységére és vigaszára, még életében,
- melynek még igen hosszú időn át épségéért fohászkodunk -
felavatásunkkal és a törvényes szertartással való koronáztatásunkkal
és az 1715:2., továbbá az 1741:1. és 2., úgy szintén az 1791:1. és
2., s végül az 1792:1. és 2. czikkeknek megfelelően az ország
Karainak és Rendeinek adandó királyi hitlevéllel, valamint az
eskünek oly alakban való letételével, melyben azt Ő és Dicső
Elődeink letették volt, megerősítjük; a legfőbb és különösen a
hármaskönyv első részének 4. és 9. czímében kifejezett hatalom,
úgyszintén a kiváltságok adományozása, valamint más Felségjogok az Ő
legszentebb Felségénél maradván meg; épségben hagyva továbbá az
1791:3. czikkben a királyi felavatásra és koronázásra vonatkozóan az
elhunyt király halálának napjától számitott féléves határidő
tekintetében megállapított rendelkezést; és ezen legmagasabb
szándéknak megfelelvén, a háromszorosan legjobb és legnagyobb
Istennek, a kihez legbuzgóbb imáinkkal fordulunk, segítségével
történendő szerencsés felavatásunk végett, nemes Magyarország és
kapcsolt részeinek összes Karaiból és Rendeiből, ugyanezen
Magyarországon belül, nevezetesen Pozsony szabad királyi városban a
Pünkösdöt követő tizennegyedik vasárnap után következő negyedik
napra, azaz boldogságos szűz Mária születésének ünnepnapjára, vagyis
folyó évi szeptember 8-ára, összejövetelt vagyis országgyülést
rendelt, kihirdetett és azon saját szent személyében elnökölt; az
említett nemes Magyarország és kapcsolt Részeinek összes főpapjai,
zászlósai, mágnásai és nemesei és többi Karai és Rendei az előbb
említett országgyülésen teljes és igen nagy számmal megjelentek és
megemlékezvén a fönn érintett országgyülési megállapodásokról is, Ő
legszentebb Felségének ezen irántuk való igazán atyai jóindulatáért,
jobbágyi és benső hódolatukat kifejezvén, legszerencsésebb
felavatásunk óhajtása által vezéreltetve, alázatosan kérték: hogy az
előbb idézett törvények útmutatása szerint, mindenesetre
legszerencsésebb koronáztatásunk előtt, mi az alábbírt czikkeket és
az azokban foglalt minden részletet, helyeseknek, kedveseknek és
elfogadottaknak valljuk és azokhoz megegyezésünkkel hozzájárulván,
azokat kegyesen elfogadni, hatalmunkkal helybenhagyni és megtartani
és úgy magunk kegyesen megtartani, mint mások által, a kiket illet,
szigorúan megtartani méltóztassunk. A mely czikkeknek tartalma ime
itt következik: Másodszor: Az ország szent koronáját az ország lakosainak régi szokása és hazai törvényei szerint, a kebelükből egyetértően és valláskülönbség nélkül e czélra választott és megbizott határozott világi személyek által ezen országban fogjuk tartani. Harmadszor: Ezen királyság és társországainak eddigelé visszaszerzett és Isten segedelmével még ezután visszaszerzendő részeit és tartományait, a koronázási eskü értelmében is, az előbb említett országhoz és társországaihoz fogjuk egészben visszakapcsolni. Negyedszer: Hogy abban az esetben - melyet Isten messze távol tartson - ha az ausztriai főherczegek mindkét nemének magva szakadna, ha mindenekelőtt a dicső emlékezetü ősatyánk VI. Károly; utána néhai dicső I. József, ennek is magvaszakadtával a dicsőült néhai I. Lipót császárok és magyar királyok ágyékaiból leszármazók kihalnának, a már előbb említett 1723. évi 1. és 2. országgyülési czikkek szerint a királyválasztás és koronázás előjoga az előbb említett Karokra és Rendekre korábbi érvényben és állapotban visszaszáll és ezen Magyarország- és előbb említett társországainál régi szokás szerint, sértetlenül megmarad. Ötödször: Amint fentebb az 1. pontban foglaltatik, valahányszor a jövendőben a többször említett Magyarország határain belül ilyen királyi felavatás országgyülésileg teljesítendő lesz: mindannyiszor Örököseink és Utódaink, az ujonnan koronázandó jövendőbeli örökös királyok, kötelesek lesznek ezen hitlevélbeli biztosítások elfogadását előre bocsátani és arra az esküt letenni. Mi tehát Magyarország és társországai összes Karainak és Rendeinek előbb említett kérését kegyelmesen fogadván, szivünk kegyes hajlamánál és irántuk való kegyes jóindulatunknál fogva, a fönn beiktatott összes czikkelyeket s ami összesen és egyenként azokban foglaltatik, helyeseknek, kedveseknek és elfogadottaknak vallván, azokhoz jóakaró megegyezésünkkel egyenlően hozzájárulunk és azokat a mik bennük foglalván, kegyesen elfogadjuk, helybenhagyjuk, jóváhagyjuk és megerősítjük, igérvén és királyi szavunkkal biztosítván a Karokat és Rendeket, hogy mindezen előrebocsátottakat úgy magunk is megtartandjuk, mint többi hű alattvalóink által, bármely rendűek és állásuak legyenek is, megtartjuk, amint azokat jelen hitlevelünkkel elfogadjuk, helybenhagyuk, jóváhagyjuk és megerősítjük és igérjük. Minek hitelére és bizonyságára a jelen levelet saját kezünkkel aláirtuk és királyi pecsétünk ráfüggesztésével megerősítettük. Kelt Pozsony szabad királyi városban, az Urnak 1830. évében szeptember hó 25-én.
|
|
évi II. törvénycikkek
|
Gesetzesartikel II.
|
Az Ország
Szentséges Koronája mind két Őrjeinek hivatalaik,
egyik ugyan Miháldi Báró Splényi Jósef, Császári
királyi Aranykulcsosnak és belső titkos
Tanácsnoknak, - a másik pedig Végh István,
Arany-Sarkantyús Vitéznek, a Szent István
Apostoli Király jeles Rendje Commendátorának,
Cs. kir. Aranykulcsosnak, belső titkos
Tanácsnoknak, és Baranya Vármegye Fő-Ispányának
halálokkal megüresedvén, - az Ő Felsége által
mind a Római Catholicus, mind az Evangelica
Vallástételt követő személyek közzül
előterjesztett kegyelmes kijelelés után, az
Ország Rendei Buzini Gróf Keglevich Gábor, Cs.
kir. Aranykulcsost, belső titkos és királyi
Helytartótanácsi Tanácsnokot, kir.
Al-Kincs-Tárnokot, a Magyar Udvari Kamara
Al-Elnökjét, és Nógrád Vármegyének Fő-Ispányát,
ki a Korona-Őri hivatalt királyi kegyelmes
intézkedésből eddig is folytatta, a Király és
Haza eránt bebizonyított jeles érdemei és hiv
szolgálatjai tekintetbe vételével, abeli
hivatalába egyesült akarattal elválasztották, s
megerősítették; másik Korona-Őrnek pedig Szilasi
és Pilisi idősb Szilassy Jósefet, a Szent István
Apostoli Király rendjének Vitézét, Cs. kir.
belső titkos Tanácsost, a hétszemélyes
Fő-Törvényszék Biráját, és Torna Vármegyének
Fő-Ispányát, szinte a Király és Haza eránt
szerzett jeles érdemei és hosszas szolgálatjaira
való tekintettel elválasztották; kik is a hitet
Ő Felsége és az Ország Rendei előtt letették. Feljebb említett néhai Báró Splényi Jósefnak, és Végh Istvánnak örökösei tehát, a Koronához tartozó kulcsoknak általadására nézve ezennel megnyugtatnak és feloldoztatnak.
|
|
Gesetze zur
Einführung des Ungarischen als Nationalsprache
Die Ständetafel hatte schon längere Zeit auf diesen Schritt gedrungen, doch hat die Magnatentafel das Gesetz lange blockiert, so dass Ungarn (neben dem Kirchenstaat) lange Zeit der einzige Staat der Welt war, der noch Lateinisch als verbindliche Gesetzessprache hatte; mit den Gesetzen von 1836 wurde ungarisch als "Nationalsprache" und verbindliche Gesetzessprache, ohne aber die anderen offiziellen Sprachen (kroatisch im Nebenland Kroatien und Slavonien, rumänisch und deutsch im Nebenland Siebenbürgen) zu unterdrücken.
évi III. törvénycikkek
|
Gesetzesartikel
III.
geändert und ergänzt durch |
1. § Hálás érzéssel tisztelik a Karok és Rendek Ő Felsége
Atyai szivének hiv Magyarjaihoz viseltető jósága azon dicső példáját,
mellynél fogva kegyelmesen kinyilatkoztatni méltóztatott: hogy a
Törvények magyar Szerkezet eredeti, és a két Szerkezet között
támadható kétséges értelem eseteiben elhatározó legyen. Egyébiránt a nemzeti nyelv előhaladási gyarapodásának eszközlésére meghatároztatik: hogy
|
§ 1. Mit dankbarem Gemüthe verehren die Reichsstände den erhabenen Beweis der väterlichen Zuneigung Seiner geheiligten Majestät gegen Ihre getreuen Ungarn, in Folge dessen Allerhöchstdieselben zu erklären geruhten, daß der ungarische Text der Gesetze der ursprüngliche ist und in Fällen eines sich ergebenden zweifelhaften Sinnes, der entscheidende sein soll. Übrigens wird zum fortschreitenden Gedeihen der Nationalsprache verfügt, daß: |
2. § A jelen Törvény kihirdetésétől a perlekedők a királyi
Itélő Tábla előtt pereiket magyar nyelven kezdhetik, folytathatják,
- a Királyi Udvari Fő-Törvényszék pedig azokban Itéletet ugyan
magyar nyelven hozzon.
|
§ 2. Nach Verkündung des gegenwärtigen Gesetzes die Parteien
ihre Processe vor der königlichen Gerichtstafel ungarisch beginnen
und fortführen dürfen, die königliche Curie aber soll in selben ihre
Urtheile in ungarischer Sprache bringen.
|
3. § Minden hiteles kiadásoknak szokott bévezetése és
befejezése hazai nyelven készíttethetik.
|
§ 3. Der gewöhnliche Eingang und Schluß aller authentischen
Expeditionen kann in ungarischer Sprache verfaßt werden.
|
4. § Azon helyeken, hol a Gyülekezethez magyar nyelven
mondatnak szent beszédek, az Anyakönyvek is magyarúl irassanak.
|
§ 4. In den Ortschaften, in welchen ungarisch gepredigt wird,
sollen die Matrikel ungarisch verfaßt werden. Durch Gesetzartikel VI/1840 wurde der § 4 auf alle, auch nicht ungarisch redenden Ortschaften übertragen.
|
5. § Az Ó-Aradi oláh Mesteri és Papi előkészületi Intézetben
magyar nyelvet tanítószék felállításáról Ő Felsége kegyelmesen
rendelkezni fog.
|
§ 5. Hinsichtlich der Errichtung einer ungarischen Lehrkanzel
in dem walachischen Präparanden-Institut für Schullehrer und
Seelsorger zu Alt-Arad, wird Seine Majestät das Nöthige huldreichst
veranstalten.
|